Lelki segítség

Biztos sokan ismerik a villanykörtés vicceket. A csokorból az egyik: Hány pszichoanalitikus kell, hogy becsavarjon egy villanykörtét? Kettő: az egyik becsavarja, a másik fogja a péniszt, öö pardon, a létrát.

Az elszólásokról az emberek fejében némileg ködös elképzelések élnek: jópofák, lehet rajtuk nevetni, de mégis, valahogy megfoghatatlan, hogy valójában hogy tud előtörni legnagyobb igyekezetünk ellenére a leplezni kívánt gondolat. 

Sigmund Freud írta le a példát: vendég érkezett a kisgyermekes családhoz, egy meglehetősen nagyorrú vendég. A szülők rettenetesen féltek tőle, hogy szókimondó gyermekük megjegyzéssel fogja illetni az illető szépséghibáját, ezért gondosan, még az érkezése előtt lefektették aludni.

Egy ideig nem értettem, miről szólnak azok a problémák, amikkel segítőként sokszor találkoztam: teljesen alaptalan egészségügyi félelemmel hozakodtak elő kliensek, például avval, hogy a próbafülkében elkaphatták-e a HIV vírust, mikor a címke felkaristolta a hátukat. Ezek az emberek nem tűntek ostobának, mégsem hatott a századszori felvilágosítás sem. Akkor vált érthetővé számomra szorongásuk, mikor felmerült, hogy emögött halálfélelem áll. Történhet-e velem bármi, ami veszélybe sodor, halálos veszélybe, lesz-e ami, aki megvéd? Így mindjárt másképp hangzik a feltevés.

Kétségtelen, hogy a pszichológia inkább betegségközpontú (még ha vannak is ma már törekvések az ellenkezőjére). Érthető módon nagyobb figyelmet szentelünk a zavarok meghatározásának, megértésének, gyógyításának, hiszen addig van dolgunk, amíg baj van. Hogy mi számít betegségnek, azt tulajdonképpen egy zsebszótárnál kisebb kézikönyv felsorolja szőröstül-bőröstül. Ott a zavar neve, hogy milyen tünetek tartoznak hozzá és mennyi ideig kell azoknak fennállni a diagnózis megadásához. Legutóbb, mikor pszichopatológia előadásra készültem, találomra felütve a kézikönyvet épp a lidérces álom szindrómánál találtam magam. Hát, ilyenek vannak benne - többek közt. Ezek a leírások tényleg az élet minden területére kiterjednek, kezdve a szorongásos zavaroktól a személyiségzavarokon át a súlyos pszichózisokig.

A lélektan nagy erőkkel keresi a választ arra a kérdésre, milyen tulajdonságok (szaknyelven: vonások) határozzák meg érzelmi-lelki egészségünket, az életben való hatékonyságunkat. Az egyik ilyen szóba jövő tulajdonság a belső kontrollhitnek nevezett valami. A külső és belső kontrollhit egy ellentétpár, mindannyian elhelyezhetők vagyunk a két végpont között valahol. Külső kontrollhittel jellemezhető, aki úgy véli, kevés hatással van saját sorsának alakítására, tőle független tényezőkön múlik, ami vele történik. A belső kontrollhites ember viszont úgy gondolja, saját kezében van élete.

Nem rég olvastam egy mesét, az volt a címe: Jankó szerencséje. Egy Grimm meséről van szó, ami a Boldizsár Ildikó szerkesztette Esti mesék a boldogságról című gyűjteményben található meg.

Jankó a hét évi munkájáért kap egy nagy aranyrögöt, akkorát, mint a feje, ezzel bocsátják útjára, hogy hazatérjen édesanyjához. Ahogy hazafelé tart, út közben többször rászedik: először az aranyrögöt cseréli el, majd mindannyiszor értéktelenebb és értéktelenebb dologra cseréli, amije van, mindig abban a hitben, hogy jó üzletet csinál. Először egy lovat irigyel meg lovasától, mert akinek van lova, nem kell fáradtságosan gyalogolnia, mint neki, kinek ráadásul az aranyrög is lóg a vállán teherként.

Hát elcserélni az egész aranyat egy lóra. A ló megbokrosodik, ledobja magáról, egy tehenét legeltető paraszt kapja el. A tehén sokkal jobb, gondolja Jankó: szelíd és még tejet is ad - elcserélik hát a jószágokat. Nem részletezem: aztán a tehenet egy disznóra, a disznót egy libára cseréli - akinek csak útjába akad, rögtön átlátja, milyen naiv emberrel áll szemben. Végül egy köszörűssel találkozik, akinek a köszörűkövéért adja oda a libát. Az olvasó, aki azonosul Jankóval, előre szorong, mi lesz, ha hazaér Jankó, és rájön, hogy egy nap alatt elherdálta hét évnyi munkájáért kapott bérét. Látja előre a kétségbeesést, a sírást, rívást. Olyan szemléletes ez, ha a köztes átváltozásokat nem is nézzük, hogy aranyröggel indul, kővel érkezik.

Azért még elmesélem a történet végét: kővel sem érkezik haza, mert ahogy odateszi egy kút kávájára, és lehajol inni, véletlenül belelöki a követ, és látja, ahogy esik, csobban a vízbe. Ajaj, a vártnál még előbb jön a kétségbeesés - gondolja az olvasó. Erre a mese zárása:

"...nagyot ugrott örömében, hogy így szépszerével megszabadult ettől az utolsó gondjától is. 

- Nincs is nálam szerencsésebb és boldogabb ember a világon! - rikkantotta.
Könnyű szívvel, üres kézzel, vidáman bandukolt tovább, míg csak haza nem ért az édesanyjához."

És akkor megkönnyebbül az olvasó, hogy na jó, ha neki nem baj, akkor nekem sem, és nem félti már, mert aki ennyire elfogadja a sorsát, annak biztos rendben lesz az élete ezután is. Még ha naiv is kicsit, még ha nem is olyan életrevaló.

Reméljük, hogy ezen blog olvasójának a lazításról nem egy pohárka konyak jut eszébe... De ha már szóba került a téma így, véletlenül, elárulom, aki nem hajlamos a függésre, és komolyabb koncentrációt nem igénylő feladat előtt áll, annak az említett szíverősítő sem árt meg. Ezt most nem mint pszichológus mondtam...

Egyébként, ma már tudjuk, hogy kis mennyiségű, ismétlem: kis mennyiségű rendszeres alkohol fogyasztása kimondottan véd a kardiovaszkuláris (szív-érrendszeri) betegségek ellen. Általános tévképzet szerint kimondottan a vörösbor tartalmazza a titkos érvédő csodaesszenciát. Szó sincs róla: az alkohol véd, mindegy, hogy bor, sör vagy mézes ágyaspálinka révén juttatjuk be a szervezetbe. Rendszeres fogyasztása csökkenti a koleszterinszintet, ami megint csak általános tévképzet szerint az állati zsírok bevitelének mérséklésével érhető el. Mivel a magas koleszterinszint nem a bevitel, hanem a lebontás zavara, nem a bevitelt, hanem a lebontást kell megtámogatni, ezt pedig alkohollal lehet. Az általános tévképzetek is külön bejegyzést érdemelnének...

Sokszor épp a ránk váró stresszelő feladat miatt érezzük szükségét egy kis lazításnak - ha intellektuális tevékenységről van szó, mást kell keresnünk, mint az eddig taglalt alkoholt.